Dr. Bagdy Emőke anyaként és többszörös nagymamaként is meggyőződött az óvodai és iskolai oktatási rendszer nehézségeiről. Szerinte igen elszomorító, hogy a legtöbb helyen már a nagycsoportos óvodások nevelői is arra törekszenek, hogy a kicsik minél több tényszerű adatot szívjanak magukba.
„Olyan pedagógiai kultúra mellett tettem le a voksomat, ami felelősséget vállal a gyerekek érzelmi fejlődéséért, érzelmi és szociális intelligenciájáért, azt gondolom ugyanis, hogy ezzel az útravalóval készíthetjük fel őket leginkább az életre, nem pedig a rájuk zúdított ismeretek tömegével.”
Húsz évvel ezelőtt jelent meg dr. Bagdy Emőke Pszichofitness című könyve, ami a felnőttek lelki erőnlétéről szól. Ennek folytatásaként látott napvilágot a tavaly karácsonykor kiadott Pszichofitness gyermekeknek, szülőknek és nevelőknek, amiből nagycsoportos kortól kezdve egészen 20 éves korukig töltekezhetnek lelkileg a gyerekek.
"A kisebb gyerekek mesékre, a fantázia és a képzelet szárnyalására, játékra vágynak, és szerencsés esetben ezt meg is kapják az óvodában. 6 éves koruk körül azonban szinte minden átmenet nélkül vetik bele őket a betűk és számok tengerébe, s a bal agyfélteke számára igazán komoly kiképzés veszi kezdetét. Nem elég, hogy a gyerekek az iskolában írnak, olvasnak és számolnak, a házi feladatoknak köszönhetően otthon is sok időt kell erre fordítaniuk."
Amint kezdetét veszi a logikus és racionális bal agyfélteke intenzív igénybevétele, az érzelmi agy sajnos lemarad, és egyre nagyobb hátrányba kerül. Ez nemcsak azért szomorú, mert ezáltal háttérbe szorul a kreativitás és a képzelőerő, hanem azért is, mert az érzelmi agy fejlettsége szorosan összefügg a szociális-érzelmi intelligencia kialakulásával.
Ha az érzelmi agy nem kapja meg azt a törődést, amire az egészséges fejlődéshez szüksége van, nem alakul ki megfelelő mértékben az empátia, a megértés, a kötődés, a felelősségvállalás vagy például a megbocsátás képessége. A bal agyfélteke nagyon okos, de rideg, hideg és érzelemhiányos, ezért ha „elszabadul”, háttérbe szorulnak a magasabb humán érzelmek, és hatástalanná válik a lelkiismeret fékező, visszafogó ereje.
Napjainkban a hangsúly javarészt a bal agyféltekés nevelés irányába tolódik, ami egyáltalán nem kedvez a szelídségnek, a toleranciának, az altruizmusnak, vagyis sajnos azt kell mondanom, hogy a gyerekek egyre inkább érzelmi fogyatékosként nőnek fel a bal agyfélteke egyoldalú trenírozásának következtében. Ahhoz, hogy ezen érdemben változtatni tudjunk, több kísérletet is végeztem, hogy kiderüljön, hogyan lehetne a gyerekeket a maguk fejlettségi szintjüknek megfelelően introspekcióra, azaz önmegfigyelésre tanítani.
A nagycsoportos óvodásokat például játékos mozgással lehet leginkább az ellazulás, a belső béke és az önmegnyugtatás irányába terelgetni, kihasználva, hogy ebben az életkorban a képzelőtudatuk is zseniális.
"Csodálatosan el tudnak lazulni, ha arra kérjük őket, hogy csukják be a szemüket, és képzeljék el, hogy egy hatalmas léggömb zsinórját fogják a kezükben. Ez a léggömb szép lassan a magasba emelkedik, egészen az égig, ahol aztán ráhuppanhatnak a felhőkre, és így tovább. A kísérletek során szerzett tapasztalataim megerősítették, hogy ezeket az érzelmi erősítőkkel tarkított elképzeléses feladatokat végrehajtva és a nekik szóló versikéket hallgatva a gyerekek képesek mély átélésekre, be tudják ültetni, meg tudják tanulni azokat a műveleteket, amelyek elősegítik az aktív kapcsolatot az érzelmi tudatukkal. Később ezekbe a belső megerősítésekbe kapcsolódik be a magasabb szintű stresszkezelés és meditáció tanulása." Forrás
Hozzászólások