Kezdő szülők legnagyobb kérdése: hogyan kell a babát tartani?

Banális problémának tűnik, mégis óriási aggodalmat okozhat, ha az első gyermeked születése után nem tudod, hogyan fogd kisbabád aprócska, törékeny testét. Ha a karodban tartod, érezheted, mennyire pici és hogy még nem képes tartani a fejét, a gerincét. Van, aki egyből biztos kézzel nyúl a csecsemője után. De ha Te nem tartozol közéjük, akkor meg kell tanulnod, hogyan tarthatod biztonságosan. Érdemes ellesni egy tapasztalt édesanya vagy csecsemős nővér mozdulatait. Abban viszont egyáltalán nincs egységes álláspont, melyik a legbiztonságosabb fektetési mód, a hasára, a hátára, vagy az oldalára kell-e fektetni. Mindegyik mellett és ellen is szólnak érvek.

A legfontosabb szabály: nem kell félni! A babák szeretnek kézben lenni! Íme néhány ok, miért érdemes gyermekünket kézben tartani:

• újszülött korától kezdve az ölelés biztosítja számára a szeretetet és a biztonságot,
• az ölelés, ringatás boldoggá teszi,
• fontos, hogy különböző helyzetekben tartsuk, ringassuk  a mozgásfejlődése szempontjából, mert ezzel stimuláljuk az egyensúlyát, mozgásra ösztönözzük,
• hasfájós babáknál segíthetjük a gázok távozását.

Mikor hogyan kell egy csecsemőt tartani?

 

Felemeléskor
Az újszülött még sokáig magzati pózban érzi magát a legjobban. A hasához húzza a lábait, karját maga elé teszi, közben melegre és ölelésre vágyik. Arra a lágy burokra, ami az anyaméhben is körbevette. Amíg a magzatvízben lebegett, nem kellett megtartania a saját testét és a fejét, de a megszületése után sem képes még erre hosszú ideig. Amíg nem tud ülni és a fejét nem tartja biztonsággal, addig hátát, fejét mindig meg kell támasztani a szabad kezünkkel.

Bármennyire is törékenynek látod a babádat, az a jó, ha nem ijedsz meg a feladattól és nem kezdesz el óvatoskodni. Minél bátrabban és határozottabban nyúlsz felé, annál biztosabban fogja érezni magát. Az óvatoskodástól ugyanis megijednek a kicsik. Ezért széles, kitárt tenyérrel nyúlj utána, széttárt ujjakkal, hogy megtámaszd az egész hátát és jó, ha a nyakát is kitámasztod villaszerűen kitárt  ujjaiddal. Gyakran az édesapák ezt ügyesebben csinálják és a biztos tartásban a babák is könnyebben megnyugszanak.
Újszülöttet és fiatal csecsemőket, akik még fejüket nem tudják tartani, nemcsak törzsüknél, hanem fejüknél is alá kell támasztani. Úgy vesszük fel őket háton fekvésből, hogy bal kezünket nyitott ujjakkal válluk, illetve nyakuk alá csúsztatjuk, fejük a tenyerünkben talál támaszt. Nyújtott ujjainkkal a tarkót és a vállat is megtámasztva alkarunkra csúsztatjuk a csecsemőt, jobb kezünket oldalról az ülepe alá és így emeljük fel. Amikor már felemeltük, feljebb csúsztatjuk a bal karunkra, könyökhajlatunkkal tartjuk a törzsét, vállát, felkarunkkal támasztjuk alá a fejét, és jobb kezünk felülről karolja át a gyermek medencéjét, combját. Ezt a kezünket pillanatokra szabaddá is tehetjük, hogy valamit kinyissunk, félretehessünk.Amikor már 3-4 hónapos a baba, akkor a háton fekve a tarkója alatt bal kezünket átcsúsztatjuk, hogy a feje a karunkon kényelmesen feküdjék. Bal karját váll közelben átkulcsoljuk, jobb kezünket oldalról, nem a lábai között, a popsija alá tesszük és felemeljük.

Letevéskor
Amikor lefektetjük, először a popsija alól húzzuk ki a kezünket, azután a fejét tesszük óvatosan az alapra. A jobb kezünkkel segítünk, miközben a balt kivesszük a tarkója alól. Vagyis egyik kezünkkel a fejét fogjuk, miközben az ülepét csúsztatjuk az alapra, s csak ha már az egész törzse az alapon fekszik, csúsztatjuk ki tenyerünket a feje alól. Közben ügyeljünk arra, hogy testének minél nagyobb része legyen alátámasztva.

Hasra fordításkor
A csecsemő jobb karját a feje mellé emeljük. Bal tenyerünket a mellkasára tesszük úgy, hogy középső ujjunkkal az állát megtámasztjuk. Mutató és hüvelykujjunkkal a bal vállizületét igyekszünk átfogni. Jobb kezünket a feje és a háta alá csúsztatjuk, s gördítő mozdulattal a bal tenyerünkre fordítjuk a csecsemőt.

Hátra fordításkor
A csecsemő bal karját kissé nyújtsuk ki a feje mellett. Bal tenyerünket a hátára fektetjük. Jobb kezünkkel a jobb karját váll közelben megfogjuk és visszafordítjuk. Hasra és visszafordításkor vigyázzunk, hogy a csecsemőt közben ne emeljük fel az alapról, karjánál fogva ne húzzuk! Fordítás közben és hason fekve is mindkét karja könyökben kissé behajlítva, a feje mellett maradjon.

Fürdetéskor
Bal kezünkkel felkarját váll közelben fogva kicsit megemeljük a csecsemő vállát, majd jobb kezünkkel a tarkója alá nyúlunk úgy, hogy a feje a karunkon kényelmesen feküdjék. Hüvelyk- és mutatóujjunkkal átkulcsolva a bal vállát és felső karját, nem szorosan, de biztosan megfogjuk. Jobb kezünket a feneke alá tesszük oldalról, nem a nemi szerv felől és így két kézzel felemeljük a csecsemőt. Lassan, óvatosan a vízbe helyezzük.
A vízben jobb kezünkkel elengedjük, bal kézzel ugyanúgy fogjuk a kicsit, mint vízbe tevéskor. Vigyázzunk, hogy feje, törzse rugdalódzás közben ne billegjen, mert ettől megijed. Gondosan ügyeljünk arra, hogy a baba fülébe ne folyjék víz. Az újszülött rendszerint a feje mellett tartott, ökölbe szorított kézzel fekszik a fürdővízben, eleinte feszíti az izmait, merevít. Abban az esetben, ha biztosan és nyugodtan fogjuk, rövid idő múlva lazán elengedi magát, élvezi a vizet.

Büfiztetéskor
A csecsemőt függőleges helyzetbe felemeljük úgy, hogy hátát-fejét hátulról megtámasztva, a feje kissé előre billenjen, homlokát vállunkhoz is támaszthatjuk. Ültethetjük a csecsemőt az ölünkbe, hátát mellkasunkhoz támasztva, bal kezünkkel hóna alatt átölelve, jobb kezünkkel pedig simogatjuk a pocakját. Büfiztethetünk hason fekve is. Lábát lazán zárva ülünk, a babát hasra fektetjük térdünkön, és a hátát simogatjuk, esetleg gyengéden ütögetjük.

Hasfájás esetén
Az ún. kólika tartás ajánlott. Ilyenkor az anya az egyik tenyerébe teszi a baba arcát, testét pedig az alkarján fekteti végig, a baba lábai kétoldalt lógnak a karjáról. A másik kezével az anya biztonságosan megtámasztja a babát, hüvelyk és mutató ujjával átkulcsolja a lábát, ezzel is növelve a biztonságot.

Pelenkázáskor
A baba bokáit ún. villás fogással megemeljük, majd a pelenkát a popsija alá helyezzük. A villás fogás azt jelenti, hogy a bal mutató és középső ujjunk közé vesszük a jobb bokát, a középső és gyűrűs ujjunk közé pedig a bal bokát.

Nagyobb csecsemő
A már ülni tudó gyermeket, ha kéri, karját felénk emeli nyújtva, akkor két kézzel a hónalj alatt fogjuk meg és emeljük fel. Amennyiben vinnünk kell, akkor legpraktikusabb, ha karon ülve tesszük ezt. Ilyenkor a bal karunkra ültetjük a gyermeket, így szükség szerint tudjuk őt megtámasztani, védeni a jobb karunkkal. Érdemes a védőnő segítségével játék babán ezeket a fogásokat kipróbálni még a szülés előtt.

Különböző tartás típusok

• Bölcsőtartás: a legkedveltebb csecsemőtartás szoptatás alatt. A baba feje ilyenkor az anyuka könyökhajlatánál támaszkodik, a hátát az anyuka alkarja támasztja alá, fenekét pedig a kismama másik karja tartja.
• Hasgörcsoldó fogás: hasfájós babák szeretik ezt a helyzetet. Egyik karunkkal megtámasztjuk a gyermek felsőtestét, miközben az arca lefelé néz, másik karunkkal pedig az alsótestét támasztjuk alá úgy, hogy a két lába közé tesszük kezünket.
• Vállhoz támasztás: büfiztetéshez használjuk ezt a fogást, amikor a fejecskéjét még nem tudja tartani a baba. A vállunkhoz támasztva tartjuk egyik kezünkkel a fejét és a hátát, másik kezünkkel pedig a popóját.
• Odabújós tartás: a legnépszerűbb fogás az édesanyáknál, amikor is magunkhoz öleljük a babát, egyik kézzel az alsótestét, a másikkal a hátát támasztjuk meg. Közben szabadon mozoghat a baba feje, így ismerkedhet környezetével.
• Csípőn ülő tartás: nagyobb csecsemőknél (akik már biztosan tartják magukat) alkalmazható ez a tartás. A baba terpesztett lábbal a csípőnkön ül, miközben mi a karunkkal tartjuk a popsiját.

Nem csak a gyermekre, hanem saját testünkre is figyelni kell. Változtassuk a baba helyzetét úgy, hogy mindkét oldalunk terhelve legyen, illetve bal és jobb oldalon is tartsuk gyermekünket, mert így nem bomlik meg a testünk izomegyensúlya, egyformán terhelődik mindkét oldalunk.