A szó veszélyes fegyver! Persze egy rossz mondattól nem lesz senki lelki sérült, ám minél többször hallja, annál jobban beég.
Figyeljünk rá, hogy bizonyos dolgok ne hagyják el a szánkat, még akkor sem, ha nagyon dühösek vagyunk.
„Hagyd abba a sírást!”, „Fejezd be a hisztit!”
A gyerek természetes igénye, hogy kifejezésre juttathassa az érzelmeit, ebben nem szabad őt megakadályozni.
„Tessék megenni, mert egészséges.”
A kijelentéssel könnyen az a képzet alakulhat ki a gyerekben, hogy ami egészséges az szükségszerűen rossz ízű is. A szervezetünknek hasznos fogások is nagyon finomak, helyezzük erre a hangsúlyt.
„Amíg nem eszed meg, nem mehetsz játszani.”
Soha ne zsaroljunk az étkezéssel! Azért, mert mi úgy gondoljuk, nem biztos, hogy éhes.
„Mindjárt felrobbanok tőled!”, „Az agyamra mégy!”, stb.
A szülőnek feladata, hogy higgadt maradjon, akármi is történik. A gyerek az ő példája alapján tanulja meg, hogy miként viselkedjen. Ha szeretnénk őt nyugodtnak és dühkitörés mentesnek, járjunk elől jó példával.
„Kövér vagy.” „Nagyon sovány vagy.”
Valóban előfordulhat, hogy egy gyerek nem ideális alkatú. De a negatív testkép és a szégyenérzet kialakítása éppen az ellenkező irányba terelheti a dolgokat.
„Nem nehéz, meg tudod csinálni!”
Általában biztatásként hangzik el a mondat, de pont az ellenkező hatást érjük el vele. Lehet, hogy nekünk tényleg könnyű a feladat, de a gyereknek attól még nem az. Csak annyi fog megmaradni benne, hogy egy könnyű feladatot is képtelen volt teljesíteni.
„Siess már, soha nem indulunk el!”
Gyakori mondat, pedig teljesen felesleges, csak stresszlejük vele a gyereket. Ha tudjuk, hogy a gyerekünk lassan készül el mint szeretnénk, hagyjunk rá több időt.
„Már ezerszer megmondtam!”
Ha állandóan ugyanazokat a kéréseket ismételjük, és mégsincs semmi foganatja, inkább gondoljuk át miért nem működik.
„Nehogy már ettől félj!”, „Ilyen nagy fiúk/lányok már nem ijednek meg!”
Igenis félhet, és igenis megijedhet. Ne vitassuk el a gyerektől az érzelmei jogosságát
„Ezt ne így csináld!”
A gyerek fejében a felnőtt "ítélete" határozza meg, hogy saját tapasztalatai és érzelmei helyesek és érvényesek-e. Ha a felnőtt ezeket elutasítja, akkor úgy érzik, hogy ők maguk rosszak. Ha nem értjük gyerekünk viselkedését, akkor kérdezzük meg tőle, mit miért tett és próbáljuk meg beleképzelni magunkat az ő helyzetébe.
„Csalódtam benned.”
Ez a mondat általában akkor hangzik el, amikor a gyerek maga is szomorú, vagy ijedt. A szülő fenti mondata csak megsokszorozza a rossz érzéseiket.
Hozzászólások