A női higiéniai termékekre, így az intimbetétekre és a tamponokra nem kell ráírni, hogy milyen kisebb mennyiségben előforduló vegyi anyagokat tartalmaznak, emellett a gyakorlatban nem vizsgálják a bennük lévő szennyezéseket. Pedig a nyálkahártyával közvetlenül érintkező termékek használata a káros anyagok felszívódása miatt fokozott kockázatot jelent: a női nemi szervek nyálkahártyáján például 10-80-szor jobban felszívódnak a hormonhatású anyagok, mint szájon át -olvasható a tudatosvásárló.hu-n.
Bár több jogszabály is előírta volna uniós szinten a hormonrendszer működésébe beavatkozó vegyületek korlátozását, a mai napig számos ilyen vegyület van forgalomban, található meg összetevőként vagy szennyezőként a hétköznapi termékeinkben.
Ezek az anyagok nemcsak a termékeket használó nőkre, de a később születendő gyermekekre is kockázatot jelentenek, ráadásul több forrásból jutnak be a szervezetbe, például ételekből vagy a házi porból is. Egészségvédelmi szempontból nyilván ezen anyagok korlátozása a kívánatos, de legalábbis ki kellene írni az ilyen összetevőket a címkén. Így a nők eldönthetnék, hogy vállalják-e az ilyen anyagok jelentette kockázatot vagy sem.
Mik lehetnek a leggyakoribb rákkeltő, hormonrendszert és a szaporodási képességeket károsító anyagok a népszerű női egészségügyi és higiéniai termékekben a tamponoktól a különböző intim krémekig?
A Women’s Voices for the Earth (WVE) 2013-ban számos termék összetevőit vizsgálta, valamint korábbi vizsgálatok alapján valószínűsítették, hogy hormonrendszert károsító fertőtlenítőszerek, növényvédőszer-maradványok, rákkeltő dioxinok, és „csupán” allergizáló egyéb vegyi anyagok is találhatók ezekben a termékekben. Az intim tisztálkodási szerek és törlőkendők címkén szereplő összetevői között hormonrendszert károsító parabéneket és triklozánt találtak. Később négy különféle Always betét összetételét tesztelték. A vizsgálat megállapította, hogy az összes termékből kijut káros anyag. Találtak többek között lehetséges rákkeltő kloroformot, fejlődési rendellenességeket okozó klórmetánt valamint rákkeltő gyanúba került klóretánt és sztirolt.
Egy 2014-es amerikai tanulmány korábbi adatok alapján megállapította, hogy a női higiéniai termékek rendszeres használata összefügghet a hormonkárosító és szaporodási képességekre kockázatot jelentő ftalátoknak való kitettséggel.
A TVE 2014-ben az intimbetétek és a tamponok ftalát-tartalmát és a ftalátok kioldódását, valamint a parabén- és triklozán-tartalmát mérte. Sok termékben 4-5 féle ftalát is volt egyszerre, és igen alacsony mennyiségben, de az összes vizsgált termék tartalmazott ilyen vegyületet. Triklozánt egy betét és két tampon tartalmazott. Parabént egy betétben talált a TVE tesztje.
Glifozát
A média 2015-ben kapta fel az argentin University of La Plata kutatását: az általuk vizsgált tamponok 85%-ából kimutatható volt a Monsanto óriáscég hírhedt rákkeltő kockázatú gyomirtója, a glifozát, bár igen alacsony koncentrációban. A minták 62%-ban kimutatták a szintén kockázatos glifozát bomlásterméket, az AMPA-t. Gyomirtókat a gyapot termesztése során használnak.
A glifozátot 2015-ben az IARC (az Egészségügyi Világszervezet Nemzetközi Rákkutatási Ügynöksége) „valószínűleg rákkeltő az emberek esetében” besorolásba tette, ám az európai hatóságok nem követték ezt a besorolást. Számos tudós és zöld szervezet kritizálta az EU-s hatóságok szerintük szakmaiatlan eljárását. A glifozát potenciális jelenléte természetesen nem kívánatos a tamponokban, ám jó eséllyel sokkal több juthat a nőkbe étellel és itallal.
Franciaország vezető fogyasztóvédő szervezete 2016-ban felhívta a figyelmet, hogy a vizsgálatuk szerint a női tisztasági termékek továbbra is tartalmaznak dioxint, glifozátot és egyéb növényvédő szereket kis mennyiségben. A 11 vizsgált termék közül 5-ben volt kockázatos anyag, bár gyakran igen kis koncentrációban. Találtak például halogénezett vegyületeket, gyártás során keletkező melléktermékeket, többféle peszticideket, például piretroid típusú rovarölőszereket. A kutatás hatására Franciaországban és Kanadában egy “organic”-nak címkézett női tisztasági kendőből vissza is hívtak 3200 dobozzal.
A Forbes magazin 2017-es cikke próbálta lehűteni a tamponok szennyezettsége körüli indulatokat: rámutattak, hogy klóros fehérítést már régóta nem igazán használnak, ehelyett a legtöbb cég klórmentes módszereket alkalmaz. A dioxinok koncentrációja emiatt manapság egészen minimális lehet csak a tamponokban, betétekben, gyakorlatilag elhanyagolható ahhoz a mennyiséghez képest, ami az ételekből-italokból jut belénk. A cikk emellett felhívja a figyelmet arra, hogy érdemes elkerülni a szagosított termékeket, mert azok irritálóak lehetnek, sőt kijuthatnak belőlük kockázatos anyagok.
Egy 2018-as egyesült államokbeli felmérés illékony szerves vegyületeket keresett tamponokban. Több műselymet is tartalmazó termékben volt egy szén-diszulfid nevű mérgező, a szaporodási képességekre kockázatot jelentő illékony vegyület. A csak gyapot termékekben nem volt jelen ez a műselyemgyártás során használt kemikália. A műselyem gyárakban megfigyelték, hogy a szén-diszulfidnak kitett női dolgozóknál megjelentek hormonális zavarok és korai menopauza. Néhány további vizsgált tampon tartalmazott még illékony szerves oldószereket, mint például folyamatos kitettség esetén a magzatokra kockázatot jelentő toluolt, nagyobb mennyiségben májkárosító xilolt, illetve rákkeltő kockázatú diklór-metánt is.
Mit használhatunk?
Összefoglalva, bár nincsenek átfogó uniós kutatások, mégis feltételezhetjük, hogy ha alacsony koncentrációban is, de jelen lehetnek kockázatos anyagok hazai betétekben és tamponokban. Ezek kockázata valószínűleg azonban nem ugrik ki az élet többi részén való vegyszer kitettséghez képest.
Ha csökkenteni akarjuk a kockázatainkat, akkor alapvetően keressük a 100% bio pamutból készült termékeket és kerüljük a műselyem tartalmú, valamint szagosított termékeket. Az intimtölcsérek szilikonból készülnek, amelynek kémiai kockázata nem ismert. Környezeti szempontból megoldást jelentenek még a mosható betétek, ezek egészségügyi kockázata szintén kérdés.
Hozzászólások