Kutatások bizonyítják, hogy a lakosság pontosan tudja, mit jelent a tetvesség, ennek ellenére a megkérdezettek 21%-a mégis azt állítja, a fertőzés kialakulásáért a személyes higiénia hiánya okolható.
A szülők többsége majd elsüllyed szégyenében, amikor megtudja, hogy a gyermeke tetvesen jött haza az iskolából. Sokan azért szégyenkeznek, mert azt gondolják, így biztosan úgy tekintenek majd rájuk, mint akik nincsenek jóban a tisztálkodással. Az igazság azonban teljesen másképp hangzik.
Jól tesszük, ha megértjük, hogy tetvesség valamennyiünk életében bekövetkezhet. Ez nem függ a személyes higiéniától, hanem, akárcsak az influenza vagy a virózis, fertőző betegségként terjed egy adott közösségben. Csak annyit tehetünk mi, felnőttek, hogy először is tájékozódunk a megelőzési módszerekről és a kezelésről, majd természetesen reagálunk rá ahelyett, hogy a gyermekeinkben fölösleges negatív érzéseket táplálnánk.
Tévhit, hogy a tetvesség csak a hanyag, nem tisztálkodó embereknél üti fel a fejét. Valójában minden társadalmi réteget egyformán érint.
A tetű egy apró termetű, szürke élősködő, mely a hajszálak tövéhez tapad meg, főként a tarkó környékén és a fülek mögött, és gazdatest vérével táplálkozik. A nőstény naponta 10 petét rak le. Ezek 8 nap után kikelnek, ilyenkor már jól láthatók és eltávolíthatók.
Sokan azt hiszik, a tetvek ugrálnak vagy repülnek, és így tapadnak meg a gazdatest hajában, de ez sem így van.
A fertőzés akkor kapható el, ha közvetlen kapcsolatba kerülünk egy tetves hajkoronával. Sokan azt állítják, hogy bizonyos tárgyak, eszközök is átadhatják a betegséget, mint például a fésű, csatok, törülköző, ágynemű. Ám a legtöbb kutatás ezt megcáfolta, ugyanis a fejbőrtől távol kerülő tetű hamar elpusztul.
Mégis a legegészségesebb, ha minden gyermeket már kiskora óta megtanítunk a helyes higiéniára, valamint arra, hogy meglegyen a saját tisztálkodási készlete úgy otthon, mint az óvodában, iskolában.
Hozzászólások