A családon belüli erőszak nem egyszerű konfliktus, hanem komoly bántalmazás, és ezt fel kell ismerni. Aki emellett képes elmenni, azt gondolva, hogy „nem az én dolgom”, az valószínűleg később a saját lelkiismeretével kell szembenézzen. A családon belüli erőszak nem magánügy. Nem egyszerűen egy-egy pofonról van itt szó, hanem az áldozatok alanyi jogainak megsértéséről. A bántalmazás sok esetben bűncselekménynek minősül, ezen az sem változtat, hogy adott esetben otthon történik. Magyarországon a meggyilkolt nők 60%-a partnere áldozata. Ettől kezdve ez már nem egyéni, hanem társadalmi probléma. Az viszont tény, hogy a beavatkozás sem történhet minden utánajárás és szakértelem nélkül, mert akaratunk ellenére valóban árthatunk is: nemcsak az áldozatoknak, de saját magunknak is. Mint tudjuk, van az a bizonyos pokolba vezető út meg az ő kövei…
Fontos, hogy tudjuk, miről van szó
Az köznyelvben az „erőszak” vagy a „bántalmazás” szavak jelentése gyakran összemosódik az „agresszivitás” fogalmával. Valójában azonban a két fogalomkör nem ugyanazt takarja. Az agresszivitás alkalmi magatartás, melynek célja a körülményektől függ (szélsőséges esetekben erőszakos cselekmény is lehet, de akkor is kontrollálható) – adott esetben szolgálhatja a védekezést is. A családon belüli vagy partnerkapcsolati erőszak azonban hatalmi visszaélés, mely szisztematikusan jelenik meg, és több formában is kifejezésre juthat. Célja tehát a mások feletti uralom vagy ellenőrzés kialakítása, a hatalom egyenlőtlen megosztása.
A családon belüli erőszak legrosszabb, és az áldozatok számára legnehezebben feldolgozható vetülete, hogy az erőszak elkövetőjével valamiféle közeli, sőt intim kapcsolat áll fenn. Ez a viszony hagyományosan lehet párkapcsolati, szülő–gyerek kapcsolat vagy más formában együtt élő személyek viszonya.
A családon belüli erőszak megnevezés valójában ötféle erőszak-formát takarhat: szóbeli, lelki, testi, szexuális és gazdasági/anyagi erőszakot. Általában igaz mindegyik kategóriára, hogy az áldozatok olyan személyek, akik valamilyen szempontból kiszolgáltatottak a bántalmazóval szemben: gyengébb fizikumuk, életkoruk (nemcsak a gyermekkori, de az időskori bántalmazás is ide értendő) miatt. A két leginkább kitett csoport pedig a nők és a gyerekek.
Az erőszak ciklusa
Az erőszak fokozatosan erősödhet a gúnyolódástól a szóbeli bántalmazáson, a fenyegetéseken, lökdösésen, pofonokon, rúgásokon, csonttörésen, égési sebeken és nemi erőszakon keresztül egészen a halálig. Ez azonban nem egyenes vonalban, hanem ciklikusan történik. A bántalmazó kapcsolatok némelyikét három szakaszra lehet bontani: a feszültség felgyülemlésének szakasza, az erőszakos kitörés szakasza és a megbánás szakasza (ez elsősorban a durva fizikai és lelki erőszak előfordulásakor igaz; sok más esetben pl. a gazdasági erőszak vagy a szóbeli bántalmazás a kapcsolat állandó eleme). Ennek során a kapcsolatban egyre több és egyre intenzívebb lesz a súrlódás, majd a csúcsponton kipattan az addig felgyülemlett feszültség az erőszakos kitörés formájában – ezzel a feszültségszint újra lecsökken. A bántalmazó a feszültség kiadása után gyakran mutat megbánást, bocsánatot kér, igyekszik kedvesen viselkedni az áldozattal.
Az áldozatok gyakran el is hiszik, amit a bántalmazó a megbánási szakaszban ígér, hisznek a változásban. Az erőszak ciklusai azonban újra és újra megismétlődnek, sőt idővel ez a kör gyorsabb és intenzívebb lesz – az erőszakos kitörések gyakoribbá és durvábbá válnak. A fázisok idővel összefolynak, mígnem eltűnik a megbánás szakasza, vagy valamilyen katasztrofális következmény vet véget a körforgásnak.
Figyeld a Babamama.hu-t, illetve Facebook oldalunkat, vagy csatlakozz a Babamama.hu csacsogó csoportjához!
Forrás:
Miért marad? NaNE Egyesület, 1999 (http://www.nane.hu/egyesulet/index.html)
Szil Péter: Miért bántalmaz? Miért bántalmazhat? I. A családon belüli erőszak: a férfiak felelőssége. Habeas Corpus Munkacsoport, Budapest 2005.
Hozzászólások