Minden életkorban kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor azt érezzük, elveszítettük az irányítást, valahogy semmi nem úgy sikerül, ahogy szeretnénk - és szeretnének egy kis nyugalmat, kikapcsolási lehetőséget, feltöltődést. Ilyenkor vesszük be az első antidepresszánst, hisz egy szemből úgysem lesz semmi baj. Vagy mégis?
Amióta az első antidepresszánst szabadalmaztatták az 50-es években, az a hivatalos álláspont volt az elfogadott, hogy ezekről a szerekről nem nehéz „leszokni”, hiszen legfeljebb enyhe elvonási tünetekkel járnak, melyek egy-két héten belül megszűnnek. Azon ritka eseteket, amikor súlyosabb tüneteket okozott a szer abbahagyása, „elvonási szindrómának” nevezték. Évtizedeken át számtalanszor bebizonyosodott – mivel a betegek rémálomba illő és hónapokig tartó tünetekről számoltak be –, hogy ez az álláspont legjobb esetben is csak egy eufemizmus (szépítő kifejezés) lehet arra, ami valójában történik a szerek abbahagyásakor.
A közel 25 éve működő jogvédő szervezet, az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért tapasztalata, hogy Magyarországon is rengeteg esetben okoznak az antidepresszáns szerek életre szóló függőséget, mivel ténylegesen segítő szándékú orvosi tanácsadás hiányában az emberek képtelenek megbirkózni a hónapokig elhúzódó elvonási tünetekkel, és inkább elviselik az életüket megkeserítő krónikus mellékhatásokat. Sok példa bizonyítja ugyanakkor, hogy nem lehetetlen leszokni róluk folyamatos orvosi – lehetőleg nem pszichiáter – segítséggel, testmozgással, vitaminokkal és megfelelő táplálkozással.
Az egészségügyi hatóságok éveken keresztül alábecsülték az antidepresszánsokról való leszokással járó nehézségeket, de mostmár elismerik, hogy az antidepresszánsok hónapokig tartó mellékhatásokat képesek okozni, és az elvonási tünetek által okozott lehetséges károk miatt minden beteget figyelmeztetni kell a kockázatokról, a szerek első felírásának alkalmával.
A jelenlegi bizonyítékokat is számba kell vennie a gyógyszereket felíró orvosoknak, egyeztetve a betegekkel, mielőtt antidepresszáns kezelésbe kezdenének.” „Az antidepresszánsok abbahagyása az adagok lassú, fokozatos csökkentésével kell, hogy történjen a kínokat okozó tünetek elkerülése érdekében, akár több hónapon keresztül, a beteg számára elviselhető arányban csökkentve a dózisokat.”
Dr. Joanna Moncrieff, a Londoni Egyetem pszichiátere hozzátette: “Nagyon örülök ennek a változásnak – nagyon fontos, hogy az orvosok komolyan vegyék azon betegek problémáit, akiknek nehézséget okozott a szerek elhagyása. Remélhetőleg ezentúl eleve óvatosabban fogják felírni őket.”
Egy kétgyerekes anyuka esete
Két hétig tartó antidepresszáns szedés után egy angol kétgyermekes anyuka erős szorongást érzett, szájszárazság és hányinger alakult ki nála. A tüneteket második gyermeke születése utáni depressziójának rosszabbodására fogta. „Ma már rájöttem, hogy ezek a tabletták mellékhatásai voltak, amiket szedtem. Eleve nem voltam elragadtatva attól, hogy antidepresszánsokat szedjek. Tanácsot szerettem volna kérni a háziorvosomtól, de ő felírta nekem a citalopramot.” Amellett, hogy szorongása csak fokozódott, családjától is egyre inkább elkülönülve érezte magát.
Tünetei közel sem múltak el gyorsan, ezek a mellékhatások hónapokig jelen voltak. „Mondtam a háziorvosnak, hogy abba akarom hagyni az antidepresszánsokat. Ő erre azt mondta, ezek nem okoznak függőséget, csak felezzem le az adagokat egy hétre, és aztán ne szedjem tovább.” Ez nem egészen így történt. „Hónapokig éreztem még szédüléseket, még erősebb szorongást, agyi áramütésszerű érzéseket naponta többször is.” Ugyanezeken a megpróbáltatásokon ment keresztül, amikor meggyőzték őt, hogy próbáljon ki két másik antidepresszánst is. Mára már jobban van, és a hangulata stabil. „Sosem szedek többé antidepresszánsokat” – mondta.
Hozzászólások