A kendőbarátok elsősorban azért választják ezt a módszert, mert általa a kicsi testközelben lehet. Érzékeli az édesanyja vagy édesapja szívverését, testmelegét, légzését, illatát, ami megnyugtatja és biztonságérzetet ad számára.
Sokan – főleg csecsemőkorban – otthon, házimunka közben is magukra kötik. Így biztosítják az állandó felügyeletet, nyugodtabban végzik a dolgukat, a pici legapróbb rezdülésére is reagálni tudnak, ezzel erősödik a gyerek-szülő kapcsolat is.
Kényelmes a kendő akkor is a szülőnek, ha gyalogszerrel közlekedik. Szabad a keze, nem okoz gondot, ha egy boltba be akar menni, nem kell a babakocsi biztonságos elhelyezésével vagy járművekre emelésével küzdenie.
Ha esik vagy fúj a szél, a picit a kendővel a feje búbjáig jól be lehet bugyolálni, ami például egy hasonló szolgálatot teljesítő kenguru esetében nem mondható el.
Ha gyerekről van szó, nyilván az utolsó érv az anyagi, de azért ez is megfontolandó. Van, ahol akár bérelni is lehet jutányos áron hordozókendőt, de egy-egy jó darabot érdemes megvásárolni is. Apró kortól a már járni képesig szolgálhatja akár több testvér cseperedését. A kendő később is hasznosítható: nem ritka, hogy kreatív anyukák a kendős-korból kinőtt csemetéiknek a kimustrált alkalmatosságból függőágyat készítenek.
Vélemények pro és kontra
A leggyakoribb vádak a hordozókendő ellen, hogy nem támasztja meg kellően a kicsit, illetve, hogy viselése túlterhelheti az anya gerincét. A hordozás hívei szerint azonban ez épp fordítva van: míg egy apró csecsemőt például kenguruban nem lehet vinni, mert az a fejét nem tartja meg, a kendő úgy „körülöleli”, hogy abban biztonságosan hordozható. Mivel a kendő könnyű, változatosan használható, előre és hátra is köthető, az anya számára is ez a legkevésbé és nem egyoldalúan megterhelő módszer. A többletsúllyal természetesen számolni kell, de kendővel ezt nem tetézi a hordozó eszköz (például mózeskosár) súlya, illetve jobb, ha a teher a vállra nehezedik, mintha az egyik oldalon, karra emelve cipeljük az apróságokat. A háton egyenletesen eloszló teher jelenti a gerinc számára is a legideálisabb cipekedési módot. Ezt szolgálja a kendő is, hisz ennek segítségével a gyerekek háton is hordozhatók.
Van, aki balesettől tart. A témában jártasak nem tagadják, hogy ilyen előfordulhat, de hozzáteszik, hogy ez minden más eszköz esetében is így van. Hangsúlyozzák, hogy körültekintően, megfelelő minőségű kendőt kell választani, és az alkalmazás előtt meg kell ismerni a helyes kötésmódokat. Az is elengedhetetlen, hogy a gyerek korának megfelelőt használjunk.
Ellenérv még, hogy bár a természetközeli kultúrákban és régen így csinálták, de épp ezért primitív, túlhaladott módszer. Kedvelői szemében viszont ez annyit jelent, hogy több évszázada kipróbált, bevált, „tesztelt”, természetes dologról van szó.
Ami fontos
Bármit is csináljunk, törekedjünk profizmusra: igaz ez a babahordozó kendő használatára is. Előzetes tájékozódásra ott a net. A youtube-n keresgélve számos videón ismerkedhetünk a kendő használatával, a kötésmódokkal. Sok fórum is foglalkozik a hordozókendőkkel. Második lépésben tanácsos élőben megismerni és kipróbálni a kendőt. A látszat ugyanis csalóka, hiszen a kendő nem csak egy nagy darab szövet. Mérete, szövése, anyaga mind-mind fontos: lehet kötős, csatos, karikás, egyenes és formázott. Vannak rugalmas változatok – sokan azokra esküsznek -, mások ragaszkodnak a stabil szövésűhöz, legalább az apróbb babák esetében, és a már járni tudó gyerekeknél váltanak inkább a rugalmas verzióra. Aki komolyan szeretné használni, annak a legjobb, ha elvégez egy rövid tanfolyamot, melyen megismerkedhet a kendőtípusokkal, márkákkal és kötésmódokkal. Hasonló célt szolgálnak az országszerte megtalálható hordozóklubok.
Általánosságban azt lehet elmondani, hogy a kendők újszülött kortól akár 2-3 éves korig használhatóak. A kisbabát lehetőleg inkább magunk felé fordítva hordozzuk. Ez a póz a gerincének is előnyösebb, és nem éri a kelleténél több, esetleg ijesztő külső inger sem. A nagyobbacska gyerekeket – hét kiló fölött – viszont érdemesebb csípőn, vagy háton hordozni. Így a terhelés is optimálisabb, és a nyiladozó értelmű, kíváncsiskodó gyerek is jobban tud nézelődni.
A babahordozás filozófia, mozgalom is világszerte. Jó tudni azt is, hogy évente (október elején) megrendezik a Nemzetközi Babahordozás Hetét is, ekkor több helyen kapcsolódó rendezvényeket, előadásokat tartanak.
A kendőbarátok elsősorban azért választják ezt a módszert, mert általa a kicsi testközelben lehet. Érzékeli az édesanyja vagy édesapja szívverését, testmelegét, légzését, illatát, ami megnyugtatja és biztonságérzetet ad számára.
Sokan – főleg csecsemőkorban – otthon, házimunka közben is magukra kötik. Így biztosítják az állandó felügyeletet, nyugodtabban végzik a dolgukat, a pici legapróbb rezdülésére is reagálni tudnak, ezzel erősödik a gyerek-szülő kapcsolat is.
Kényelmes a kendő akkor is a szülőnek, ha gyalogszerrel közlekedik. Szabad a keze, nem okoz gondot, ha egy boltba be akar menni, nem kell a babakocsi biztonságos elhelyezésével vagy járművekre emelésével küzdenie.
Ha esik vagy fúj a szél, a picit a kendővel a feje búbjáig jól be lehet bugyolálni, ami például egy hasonló szolgálatot teljesítő kenguru esetében nem mondható el.
Ha gyerekről van szó, nyilván az utolsó érv az anyagi, de azért ez is megfontolandó. Van, ahol akár bérelni is lehet jutányos áron hordozókendőt, de egy-egy jó darabot érdemes megvásárolni is. Apró kortól a már járni képesig szolgálhatja akár több testvér cseperedését. A kendő később is hasznosítható: nem ritka, hogy kreatív anyukák a kendős-korból kinőtt csemetéiknek a kimustrált alkalmatosságból függőágyat készítenek.
Vélemények pro és kontra
A leggyakoribb vádak a hordozókendő ellen, hogy nem támasztja meg kellően a kicsit, illetve, hogy viselése túlterhelheti az anya gerincét. A hordozás hívei szerint azonban ez épp fordítva van: míg egy apró csecsemőt például kenguruban nem lehet vinni, mert az a fejét nem tartja meg, a kendő úgy „körülöleli”, hogy abban biztonságosan hordozható. Mivel a kendő könnyű, változatosan használható, előre és hátra is köthető, az anya számára is ez a legkevésbé és nem egyoldalúan megterhelő módszer. A többletsúllyal természetesen számolni kell, de kendővel ezt nem tetézi a hordozó eszköz (például mózeskosár) súlya, illetve jobb, ha a teher a vállra nehezedik, mintha az egyik oldalon, karra emelve cipeljük az apróságokat. A háton egyenletesen eloszló teher jelenti a gerinc számára is a legideálisabb cipekedési módot. Ezt szolgálja a kendő is, hisz ennek segítségével a gyerekek háton is hordozhatók.
Van, aki balesettől tart. A témában jártasak nem tagadják, hogy ilyen előfordulhat, de hozzáteszik, hogy ez minden más eszköz esetében is így van. Hangsúlyozzák, hogy körültekintően, megfelelő minőségű kendőt kell választani, és az alkalmazás előtt meg kell ismerni a helyes kötésmódokat. Az is elengedhetetlen, hogy a gyerek korának megfelelőt használjunk.
Ellenérv még, hogy bár a természetközeli kultúrákban és régen így csinálták, de épp ezért primitív, túlhaladott módszer. Kedvelői szemében viszont ez annyit jelent, hogy több évszázada kipróbált, bevált, „tesztelt”, természetes dologról van szó.
Ami fontos
Bármit is csináljunk, törekedjünk profizmusra: igaz ez a babahordozó kendő használatára is. Előzetes tájékozódásra ott a net. A youtube-n keresgélve számos videón ismerkedhetünk a kendő használatával, a kötésmódokkal. Sok fórum is foglalkozik a hordozókendőkkel. Második lépésben tanácsos élőben megismerni és kipróbálni a kendőt. A látszat ugyanis csalóka, hiszen a kendő nem csak egy nagy darab szövet. Mérete, szövése, anyaga mind-mind fontos: lehet kötős, csatos, karikás, egyenes és formázott. Vannak rugalmas változatok – sokan azokra esküsznek -, mások ragaszkodnak a stabil szövésűhöz, legalább az apróbb babák esetében, és a már járni tudó gyerekeknél váltanak inkább a rugalmas verzióra. Aki komolyan szeretné használni, annak a legjobb, ha elvégez egy rövid tanfolyamot, melyen megismerkedhet a kendőtípusokkal, márkákkal és kötésmódokkal. Hasonló célt szolgálnak az országszerte megtalálható hordozóklubok.
Általánosságban azt lehet elmondani, hogy a kendők újszülött kortól akár 2-3 éves korig használhatóak. A kisbabát lehetőleg inkább magunk felé fordítva hordozzuk. Ez a póz a gerincének is előnyösebb, és nem éri a kelleténél több, esetleg ijesztő külső inger sem. A nagyobbacska gyerekeket – hét kiló fölött – viszont érdemesebb csípőn, vagy háton hordozni. Így a terhelés is optimálisabb, és a nyiladozó értelmű, kíváncsiskodó gyerek is jobban tud nézelődni.
Forrás: csaladivilag.hu
Hozzászólások