Gyerekek és a videojáték: engedjük vagy ne?

Szinte nincs olyan gyerek ezen a világon, aki ne szeretné a különféle videojátékokat. A fiúk főként az akcióban dúslakodó alkotásokért rajonganak, amiben puskák, pisztolyok és egyéb fegyverek találhatók, míg a lányok inkább talán a szolidabb ügyességi- és logikai darabokat részesítik előnyben. Ezek kapcsán főként talán a fiúk, illetve az agresszívabb akciójátékok ébresztenek kételyt a szülőkben, hiszen sokan talán nem nézik jó szemmel, hogy gyermekük háborúsdit játszik, és akár már 8-10 évesen kvázi embereket gyilkol a képernyőn keresztül.

Ha bennünk is aggodalmat szül mindez, induljunk ki abból, hogy ha meg is tiltjuk a gyereknek a videojátékokat, a fegyvereket és az ehhez kapcsolódó agressziót ma már nem tudjuk teljesen likvidálni az életéből, sőt mi több, egyfajta tiltott gyümölccsé tesszük számára, amiről tudjuk jól: édesebb minden gyümölcsnél! Ha eltiltjuk tőle, akkor átmegy a barátaihoz, és ott játszik velük, ha oda sem engedjük át, akkor a tévét bekapcsolva kapja majd az agressziót a különféle akciófilmek alapján. Mindent márpedig nem tilthatunk meg neki, nem foghatjuk örökre a kezét, és a szülők többsége bizonyára egyet ért azzal, hogy talán szerencsésebb is, ha a gyerek inkább így, virtuálisan adja ki agresszióját, mintha valóban verekedne kortársaival.

Megkérdeztem a férjemet, hogy nála ez hogyan volt. Akkoriban jöttek be a videójátékok Magyarországra. Azt mondta játszott ezekkel a játékokkal a barátaival együtt, de sosem jutott eszébe, hogy ezt a való életben is meg lehetne tenni. A szülei eltiltották ezektől az agresszív játékoktól, de a barátainál játszott. 

Érdemes elfogadni a tényt, hogy a fiúgyerekek ösztönükből kifolyólag érdeklődőbbek a lövöldözős játékok iránt, és soha nem szabad, hogy tiltást váltson ki belőlünk. Inkább üljünk le a gyerekkel, és nézzük meg egy kicsit huzamosabb ideig, hogy mivel játszik, hogy a játék valóban a korához illeszkedik-e, és ha esetleg van is némi differenciál ezen a téren, akkor a tiltás helyett inkább üljünk le vele, és beszélgessünk el minderről. Mondjuk el neki, hogy amit lát, az nem a valóság, hogy mindez a valóságban a világ egyik legnagyobb bűne, hogy az igazi gyerekekkel és emberekkel soha nem szabad agresszívnak lennie, és akár egy kis kompromisszumot is köthetünk azzal kapcsolatban, hogy amennyiben esetleg megtudjuk, vagy meglátjuk, hogy a való életben agresszívvá válik, akkor azonnal megtiltjuk neki a játékot.

Ne féljünk olyan problémáktól, minthogy a gyerek a játéktól erőszakosabbá válik, hiszen tudományos kutatások igazolják már, hogy ez sokkal inkább neveltetés és példamutatás kérdése, és nem azé, hogy esetleg mit játszik, vagy mit lát a gyerek a tévében. Sőt mi több, próbáljuk meg a dolgok jó oldalát nézni, hiszen bármennyire is meglepő, jó dolog is van abban, hogy a gyermek videojátékokkal játszik, hiszen tonnányi kutatás bizonyította be a múltban az ilyen, gyakran agresszív virtuális kalandok fejlesztő hatását. A videojáték ugyanis azon túl, hogy elképesztő mértékben fejleszti a gyerekek gondolkodását és reflexeit, segítséget nyújthat a visszahúzódóbb apróságoknak abban, hogy miként kell kiteljesedniük és megvédeni magukat. Mindemellett a lövöldözős játékok fejlesztik az ügyességet és a gyorsaságot, és az önbizalomnak is jót tesznek abban az esetben, ha másokkal is összemérhetik tudásukat, illetve sikerélményük származik a játékból.

Szintén nem elhanyagolható a mai világban a nemi identitás kérdése sem, ami gyerekkorban alakul ki, és a fiúk esetében az efféle akciójátékok, a fegyverek, a katonásdi, a férfias dolgok növelik a férfiasságuk képzetét, ezért szeretnének virtuális hősök lenni, igazi lovagok, akik utána igazi férfiakként megvédelmezhetik édesanyjukat, testvérüket vagy jövendőbelijüket. Ha belegondolunk, a lányok is ezért babáznak, ezért szépítkeznek, nézegetik magukat a tükörben és veszik fel édesanyjuk ruháit, valamint ékszereit, hiszen ők ekkor még ettől érzik magukat nőnek.

Ami persze fontos, az a mértéktartás! A játék egyfajta tanító és fegyelmezőeszköz is lehet, ami kikapcsolódást nyújtat a gyerek számára, de soha ne engedjük, hogy mindez a tanulás vagy a pihenés rovására menjen. Engedjük meg neki a játékot, de napi 1-1,5 óránál többet soha, mindemellett pedig beszélgessünk vele gyakran a képernyőn látott és átélt élményekről, hogy megfelelően tudja feldolgozni mindezt. Ha így teszünk, a videojátékok egyáltalán nem ártanak, inkább használnak majd gyermekünk számára!


Nálatok mi vált be?